34.fejezet: Igen vagy nem?

Ma szabad napom van a munkahelyen és ezt ki is használom. Már a fejemben el is terveztem az egész napomat, már csak meg kell valósítani. Nagy nehezen kikászálódtam az ágyból és átsétáltam Bertához. Halkan bekopogtam az ajtóján, majd amikor kinyitotta az ajtót, piros szemeivel néztem farkasszemet.

- Mi a baj?- követtem az ágyához.

- Beszélnünk kell Klau.

- Itt vagyok. Mi a baj?- fogtam meg kezeit.

- Haza kell mennem. Apa felhívott, hogy anya kórházban van. Nagyon rosszul lett valamelyik nap. Az orvosok azt mondák, hogy jó pár hónapig az ágyban kell lennie. Mivel apa dolgozik, ő nem tudna rá vigyázni, ezért felajánlottam, hogy haza költözöm. Otthon fogom az egyetemet is folytatni.

- Ohh istenem. És Niall is megy veled?

Barátnőm csak megrázta a fejét, én pedig szorosan magamhoz öleltem. Sosem láttam még így zokogni. Próbáltam vigasztalni, de én is sírni kezdtem. A testvérem hazaköltözik. Nem akarom. Nem akarom, hogy itt hagyjon és hogy több ezer km-re legye tőlem. Mi lesz velem, ha ő már nem lesz itt? Megszólalt a csengő. Berta elhúzódott tőlem és a szemeimbe nézett.

- Ő az. Beengednéd nekem kérlek?- törölte le könnyeit. Én csak bólintottam, majd elindultam a földszintre. Amikor kinyitottam az ajtót, Ni aggodalmasan tekintett rám. Úgy sajnálom őket. Annyira szeretik egymást.

- Hol van? Mi történt?- szaporán kapkodta a levegőt Niall.

- Fent van, a szobájában- amint kimondtam hol van, már fel is szaladt a lépcsőkön. Én gyorsan behoztam az újságokat, majd beültem a konyhába. Töltöttem magamnak egy csésze kávét, majd leültem az asztalhoz és olvasgatni kezdtem. Az utód? A következő oldal címe. Harryről és Samantharól van benne egy kép. Ki gondolta volna hogy nem hagyják ki az újságból ezt a sztorit. Már rögtön együtt vannak természetesen és Hazz ismét egy barom nőcsábásznak van beállítva. Jó tényleg fura hogy arról áradozott hogy sosem fog elfelejteni, de azt is tudom hogy tudtam hogy be fog ez következni. De ilyen gyorsan? Még nekem sem sikerült teljesen túllépnem rajta. De mi van akkor, ha hazudott. Ha egész végig csak megjátszotta magát és átvert engem. Lehet Ashtonnak igaza volt? Oh édes istenem. Hiába tagadom, még szeretem Harryt. A vele töltött idők voltak a legszebbek, de így kellett tennem. Bevallom még a koncerten megakartam neki bocsájtani és majdnem hagytam magam hogy megcsókoljon, de amikor megjelent előttem az a kép, amikor a másik lánnyal van, nem tudtam megtenni. Emellett még az a lány hangja is megmaradt bennem. „Menj már haza te cafka.” Sosem fogom ezt kiverni a fejemből. Lapozok az újságban, de bár ne tettem volna. A torkomban egy hatalmas csomót érzek, arcomon pedig a könnyem csúszását érzem. Újra megtörtént. Harry és Samantha együtt vannak. Ezen a képen csókolóznak. Ez nagyon is tisztán látszik. Nem akartam hogy ez ilyen gyorsan bekövetkezzen. Időre volt szükségem, de nem adta meg senki. Most jöttem rá, hogy még szeretem Harryt. Én akarok annak a lánynak a helyében lenni. Nem tagadom tovább. Hiányzik és én hülye hagytam kicsúszni a kezeimből. Halk lépteket hallok az emeltről, ezért gyorsan letörlöm a könnyeimet és becsukom az újságot. Niall vörös szemekkel jön le a lépcsőn, majd amikor észrevesz engem, leül velem szemben az asztalhoz.

- Szeretem őt Klau- temette kezei közé arcát.

- Tudom Niall- fogtam meg kezeit.

- Nem akarom elveszíteni, ezért mentem bele a barátság dologba, de tudom hogy úgy se lesz ebből barátság.

- Figyelj. Szerintem ennek nem most lesz vége. Szerintem Berta rá fog jönni hogy nélküled nem tud élni.

- És mi van, ha nem? Mi lesz akkor, ha túl fog rajtam lépni?

- Niall. Erős srác vagy. Tudom hogy rossz most neked, de meg kell őt is értened. Emlékezz vissza mennyire nehezen bírta a távkapcsolatot. Most viszont hogy állandóan messze lenne tőled, még nehezebb lenne neki. Most időre van szüksége. De nem szabad feladni Niall. Sosem.

- Nem tudom, hogy fogom ezt kibírni.

- Én bízok benned és tudom, hogy bírni fogod. Erős vagy. Akár elhiszed, akár nem.

- Még most sem tudom elhinni hogy Harold hagyott elmenni.

- Harry nagyon erősen küzdött értem, de akármennyire is küzdött én nemet mondtam volna úgy is. Tudom hogy bánja amit tett, de már talált egy másik lányt. Majd idővel én is találok és jobb lesz mind a kettőnknek.

- Igen láttam az újságban a cikket…fel is hívtam és kérdőre vontam. Fura volt. Nem is tudom. Nekem nem tűnik nagy szerelemnek ez az egész. Szerintem ő még mindig téged szeret. És valljuk be…a csaj nagyon hasonlít rád és ennek lehet köze van ahhoz hogy most vele van.

- Nem tudom Ni, de most már nem is érdekel. Barátok vagyunk és örülök, ha boldog- mosolyogtam rá.

- Ennél hamisabb mosolyt még nem láttam. Engem nem versz át Klau. Tudom, hogy még szereted.

- Persze hogy szeretem, de túl kell lépnem rajta.

- És úgy szerinted sikerülni fog, hogy „barátok” vagytok? Ismerem Stylest és ezt kifogja használni hogy a közeledben legyen. És azt is tudom, hogy ez a kapcsolat olyan hamis, mint az én gitárom behangolás előtt.

Hangosan felnevettem Ni poénján, majd kikísértem az ajtóhoz és elköszöntem tőle. Felsétáltam az emeletre és benyitottam barátnőmhöz. Az ágyon feküdt és halk zokogását hallottam. Leültem mellé az ágy szélére és simogatni kezdtem.

- Annyira fáj Klau.

- Tudom.

- Már most hiányzik, de ezt kellett tennem.

- Minden rendben lesz Ber. Megígérem.

- És ha nem? Mi van, ha nem tudok majd továbblépni rajta? Hihetetlen mekkora szíve van. Niall felajánlotta, hogy velem jön Magyarországra, de ezt nem kérhettem tőle. Ni egy kincs és én most hagytam elmenni őt. Egyszer biztos visszatérek, de nem kérhetem meg, hogy várjon rám évekig. Mit tegyek Klau? Segíts nekem- borult karjaim közé.

- Hát igen Niallnek hatalmas szíve van, de ha engem kérdezel, ennek a kapcsolatnak nem most jött el a vége. Én úgy érzem, nektek a jövőtök együtt van megírva, csak most kell nektek egy kis szünet.

- Tényleg így érzed?

- Én nagyon is így érzem.

- Úgy fogsz hiányozni Klau.

- Te is nekem, de majd megígérem, hogy sokat fogok hazajárni.

- Fura lesz vissza menni.

- Mikor indulsz?

- Holnap délben indul a gép.

- Tessék? Azt hittem csak jövő héten vagy valami, de nem ilyen hamar.

- Hidd el Klau hogy maradnék, de anyának szüksége van rám.

- Tudom persze. De akkor, ha holnap indulsz, nyomás öltözni. Elmegyünk az összes jó helyre Londonban. Ilyen kis búcsú nap.

- Istenem annyira imádlak. Akkor megyek, elkészülök.

- Siess- álltam fel az ágyról és az ajtó felé indultam- Úúú Berta!

- Igen?- nézett ki a fürdőből.

- Miközben megyünk a városba, lesz egy kis kitérőnk, ha nem gond. Harrytől szeretném visszakérni a ruháimat.

- Persze semmi gond- mosolygott rám- és amúgy most ki ez a Samantha?

- Hát az új barátnője.

Berta szemei nagyra tágultak és úgy nézett rám, mintha egy szellem lennék.

Megrángattam a vállamat, majd átsétáltam a szobámba. Fura volt ezt mondani, de túl kell lépnem Harryn. Igen szép volt a vele eltöltött idő, szinte mondhatom hogy életem legszebb hónapjait köszönhetem neki, de ennek vége. El kell őt felejtenem és új életet kell kezdenem, nélküle. Felkötöttem a hajamat, majd beléptem a mosdóba. A fogkefémre egy kis csíkot húztam, de mielőtt kezdetét vettem volna a fogmosásnak, megcsörrent a telefonom.

- Szia szépség!

- Szia Ash- húzódott mosolyra a szám.

- Ne haragudj, hogy nem vettem fel a telefont, csak még aludtam. Szóval miért hívott egy szépség?

- Jajj Ash- nevettem fel- nagyon humoros kedvedben vagy ma is- ültem le a kád szélére.

- Nem értem miről beszélsz. Én csak az igazat mondtam.

- Na azért hívtalak, mert Berta haza költözik.

- Hogy mi? Miért?

- Családi dolog miatt haza kell, hogy költözzön.

- És jól vagy?

- Hát nagyon fog hiányozni és ha már most arra gondolok, hogy nem lesz itt minden nap, könnybe lábad a szemem. Haza megy a testvérem. Egyedül fogok maradni.

- Dehogy fogsz szépségem. Én és Emma is itt leszünk neked és természetesen Eleanor is. Ettől nem kell félned. Ha kell a testvéred is leszek, bár más jobban lennék- fejezte be halkabban mondatát Ash.

- Annyira aranyos vagy és köszönöm, hogy rád számíthatok- szólalt meg a csengő.

- Úgy hallom keresnek- nevetett fel a vonal másik végén- menj nézd meg ki az, aztán írj sms-t az infókról az esti buliról.

- Rendben írok majd. Este találkozunk. Sziaa.

Kinyomtam a telefonomat és a második csöngetés után, már rohanni kezdtem az ajtó felé. Berta is jött utánam, de ő bekanyarodott a konyhába. Kinyitottam az ajtót és egy hatalmas csokorral találtam szemben magam.

- Jó reggelt kívánok! Klaudia Smitht keresem.

- Én vagyok. Miben segíthetek?

- Ezt a csokrot egy fiatalember önnek küldte. Itt kéne aláírnia.

Miután aláírtam a vékony papírkát, a futár elköszönt és elhajtott a kocsijával.

- Na, mit kell fizetnünk?- hallottam meg barátnőm hangját a konyhából.

Nem szóltam semmit, csak beléptem hozzá, és amikor meglátta a kezemben lévő hatalmas csokrot, mosolyogni kezdett.

- Wow. Ez aztán a csokor. Ki küldte?

- Nem tudom. Lehet hogy…

- Tuti hogy nem Harry…már megbocsájts- állt mellém- Nézd csak. Ott egy kis cetli.

- Kedves Klau!- kezdtem olvasni- úgy gondoltam, hogy megleplek ezzel a kis aprósággal. A virágok igaz nem olyan szépek, mint te, de próbáltam a neked való csokrot elkészíteni. Üdvözlettel, Ashton.

- Istenem de édes. Hát ez nagyon aranyos gesztus volt tőle.

- Nem jutok szóhoz. Ez most nagyon meglepett engem.

- Hívd fel.

Azonnal kivettem a zsebemből a telefonomat és tárcsázni kezdtem Ash számát. Nem csengett ki sokáig, hisz azonnal felvette. Nem tudtam megszólalni. Annyira meglepett ez a dolog.

- Hahó Klau itt vagy?- nevetett fel Ash.

- Igen. Bocsánat.

- Szóval megkaptad?

- Igen, megkaptam. Nagyon aranyos tőled és nagyon köszönöm. Teljesen megleptél vele- ültem le az ebédlő asztalhoz, velem szemben pedig Berta foglalt helyet.

- Nagyon örülök, hogy tetszik, és hogy megleptelek. Ez volt a célom.

- Akkor sikerült- nevetem el magam.

- Figyelj Klau- váltott komolyabb hangvételre- én még mindig nem tudok rád barátként tekinteni. Tudom hogy most lett vége a kapcsolatod Harryvel, de nem tudok várni. Nyisd ki kérlek az ajtót- rakta le a telefont.

- Na, mi van?- érdeklődött barátnőm.

- Azt mondta nyissam ki az ajtót- álltam fel az asztaltól, majd az ajtóhoz siettem. Mikor kinyitottam az ajtót, nem akartam hinni a szememnek.

- Szóval meg szeretném kérdezni- térdelt le elém Ash- hogy eljönnél-e velem egy randevúra?

- Jajj Ash ne hülyéskedj már. Állj már fel onnan- próbáltam felsegíteni, de nem akart felkelni.

- Csak akkor kelek fel innen, ha igent mondasz.

- Ash.

- Igen vagy nem?

Hátranéztem barátnőmhöz, aki nagy mosolyt mutatott és egy aprócskát bólintott.

- Jól van, legyen, csak kelj fel onnan- segítettem fel.

- Komolyan mondtad?

- Igen Ash. Elmegyek veled egy randira.

- El sem hiszem, hogy igent mondtál. Akkor holnap?

- Holnap- mosolyogtam rá, majd miután megöleltem, elhajtott a kocsijával, hatalmas mosollyal az arcán. El sem hiszem, hogy igent mondtam. Ashton egy nagyon kedves férfi és hatalmas szíve van. Igazából Harry miatt utasítottam vissza először, de most hogy Harry nincs többé. Túl akarok rajta lépni és lehet, hogy egy randevú fog segíteni ebben. Hisz már ő is talált magának mást. Akkor meg miért ne? Miután Bertával kibeszéltük ezt a dolgot az út alatt, megérkeztünk a kedvenc éttermünkhöz. Bementünk a pulthoz, majd kikértük a szokásos sajtburgert és a már megszokott italt. Kerestünk egy szabad asztalt, majd nekiláttunk a falatozásnak. Berta elmesélte mi lesz most a jövőre nézve. Úgy terveztük, nyárra én is hazamegyek egy hosszabb időre és majd ha tud ő is rengeteget fog kijönni hozzám. Ezután áttértünk Niallre és rá. Kezdi úgy érezni hogy rosszul döntött. Én megmondtam neki őszintén, hogy megpróbáltam volna a helyében a távkapcsolatot. Hisz eddig is ment nekik. Főleg hogy most szünetre mennek a fiúk, sokat tudnának találkozni. Biztos vagyok abban is, hogy Ni szívesen lement volna hozzá. Azt mondta még gondolkodik ezen nagyon erősen, de úgy gondolja hogy tényleg jobb lesz így neki. Mikor kiment a mosdóba, gyorsan felhívtam Ashtont. Elmondtam neki az esti infókat és elmondtam neki kiket hívjon fel. Mikor Ber visszaért, gyorsan leraktam a telefont, majd sms-ben megírtam neki pár telefonszámot. Mikor kiléptünk az étterem ajtaján, egy lány csoport ült a kinti részen. Azonnal felfigyeltek ránk, de meglepetésünkre nem jöttek oda hozzánk. Elmentünk mellettük és éreztem hogy minket videóznak. Így is volt. Mielőtt beültünk volna a kocsiba, odakiáltottak nekünk és integetni kezdtek. Visszaintettünk nekik, majd beszálltunk a kocsiba. Harry háza fele vettük az irányt. Közben sokan kerestek a telefonomon, de nem vehettem fel, hisz Berta itt van mellettem. Igen az esti búcsú bulira meghívott vendégek voltak. Úgy gondoltam meghívom a fiúkat, Lottiet, Lout, Eleanort és Sophiát. Emellett van még pár barátnője Bernek az egyetemről, természetesen őket is meghívtam. Mivel Harry is a fiúkhoz tartozik, őt is meg kell hívnom. Eleanort és Sophiát is felhívtam, hogy nem baj-e ha a srácok is jönnek, de nem zavarta őket.

És Niall. Hát őt nem tudtam mi legyen vele, de úgy gondoltam neki is ott a helye. Írtam neki egy sms-t, de még nem válaszolt. Leálltam az ismerős ház elé, majd kiszálltam a kocsiból. Mielőtt bekopogtam volna, visszatekintettem barátnőmre, aki egy biztató mosolyt küldött. Megnyomtam a csengőt és vártam. Nem kellett sokat várnom, hisz a zár kattogott és nyílni kezdett az ajtó és egy ismerős arcot pillantottam meg az ajtóban.

- Szia. Segíthetek valamiben?- szólalt meg a lány, aki Harry fekete pólóját viselte magán és semmi mást.

- Ömm szia. Harryhez jöttem.

- Gyere be, már is szólok neki- mielőtt becsapódott volna az ajtó, barátnőm aggódó tekintetét láttam utoljára- Drágám téged keresnek!- kiabált fel- Ohh de buta vagyok. Samantha Holly vagyok- nyújtott felém kezet.

- Klaudia Smith.

- És honnan ismeritek egymást Harryvel?

Mielőtt megszólaltam volna, Harry arcát tekintettem meg a lépcső végén.

- Smith- nyögte ki nagy nehezen. Teljesen zavarban volt, ahogy én is.

- Hát akkor én magatokra hagylak- adott egy puszit Styles szájára, majd bement a konyhába.

- Én csak…én csak a cuccaimért jöttem.

Nem is mondott semmit, csak bólintott, majd a lépcső fele mutatott. Elől én, Harry pedig utánam. Amikor beléptem a szobába, a szétdobált ruhák fogadtak. Minden emlék egyszerre zúdult rám. Azonnal besiettem a gardróbba, ahová Styles is követett.

- Figyelj Smith!

- Harry- vágtam bele szavába- tudom, hogy most magyarázkodni akarsz, de nem kell. Köztünk már vége mindennek, szóval örülök, hogy ha sikerült továbblépned.

- De…

- Nincs semmi de- vettem magamhoz az utolsó ruhadarabomat- én is próbálok tovább lépni. Ezért is fogok Ashel randizni- basszus ezt nem kellet volna mondanom. Harry szemei nagyra tágultak, én pedig elindultam a földszintre.

- Ashtonnal? Ez most ugye csak egy vicc?- szaladt utánam.

- Miért lenne vicc?- álltam meg lent, mire Samantha is megjelent.

- Ashton választott szét minket, ezek után meg elmész vele randizni?- szinte már ordibált velem.

- El vagy tévedve Harry. Megcsaltál. Kétszer is. Nehogy már mást hibáztass érte.

- Várjunk…ő az a lány, akiről beszéltél?- szólt közbe Styles új barátnője.

- Sziasztok!- csaptam be magam mögött az ajtót, majd miután beszálltam a kocsiba, azonnal elhajtottam. Barátnőm már szólásra nyitotta száját, de azonnal közbeszóltam, hogy hagyjuk ezt a témát. Elmentünk a helyi plázába és ott töltöttük el az időt az estéig. Rengeteg áruházba bementünk és rengeteg ruhát felpróbáltunk. Sosem fájt még ennyire a lábam. Borzalmas. Egy üzenetet kaptam. Niall az. Visszajelzett, hogy ott lesz a bulin. Remélem nem fog rosszul elsülni a tervem. Berta már észrevette hogy mennyit telefonozok, de kitudtam magamat magyarázni. Az utolsó boltba tartottunk éppen, mikor egy ismerős arcot láttam meg elbújni a ruhák mögött. Bertának azonnal odanyomta egy ruhát a kezébe, hogy próbálja fel. Eleanor odajött hozzám. Épp Bertának vásárol ajándékot. Kicsit fel is nevettem, amikor bujkálva vette meg a ruhákat, majd így is hagyta el a helységet. Mikor Berta kijött a próbafülkéből, hangosan felnevettem.

- Szerintem ezt nem nekem találták fel- amikor magamhoz kaptam a ruhát,hirtelen nem is néztem mit adok a kezébe. Gyorsan szétnéztünk az üzletben, majd pár cuccot itt is vettünk magunknak. Az autónk felé pár lány megállított egy képre, de nem is zavartak tovább. Hazafele megálltunk egy kávéra, majd mikor megkaptam Ashtől az üzenetet, hogy mehetünk, azonnal kocsiba szálltunk. Ahogy leparkoltam, izgulni kezdtem. Izgulni kezdtem, hogy mit fog szólni hozzá Berta. Izgultam hogy lesz-e valami baj, vagy minden rendben fog menni. Amikor kinyitottam az ajtót. Teljes sötétség volt, de amikor barátnőm felkapcsolta a villanyt, a szatyrokat kiejtette kezei közül, majd a nyakamba ugrott. Miután engem elengedett, körbeölelt mindenkit és nagy meglepetésemre Niallt se hagyta ki a sorból. Sőt azt láttam arcán, hogy örül neki, hogy itt van ő is. Gyorsan felvittem a cuccokat a szobámba, majd mikor kiléptem ajtómon, Ashtonnal találkoztam össze.

- Na, ügyes voltam?

- Hihetetlenül hálás vagyok és mindent köszönök. Nagyon ügyesen megcsináltad és engem is nagyon megleptél- öleltem meg, majd amikor egymás szemeibe néztünk, egy aprócska puszit hagytam arcán.

- Csak annak nem örülök, hogy ő is itt van.

- Bevallom, én sem szeretném, ha most itt lenne, de ő is ide tartozik.

- Tudom. Nyugodj meg.

Lesiettünk a földszintre és azonnal őt pillantottam meg. Mindenki beszélget mindenkivel, csak ő van távol kicsit a többiektől. Ő is engem néz. Le kéne vennem a tekintetemet róla, de nem megy. Ashton érintését érzem vállamon, majd a konyhába mentünk. Épp a pizzát raktam ki a tányérokra, mikor Harry bejött a konyhába.

- Ohh nem akartam megzavarni a romantikátokat.

- Harry ezt most fejezd be.

- Mit? Nem csinálta semmit.

- Haver. Ez most Berta bulija. Ne rontsd már el.

- Áhh értem. Szóval dugni akartok- nevetett fel.

Na, jó én erre nem vagyok kíváncsi, úgyhogy amilyen gyorsan csak kisétáltam a konyhából.

Mindenki átadta az aprócska ajándékát, majd elérkezett az idő. Elérkezett az indulás ideje. Úgy beszéltük, hogy mindenki kikíséri barátnőmet, szóval mindenki kocsiba szállt és a reptér fele vettük az irányt. Mikor odaértünk a kapuhoz, mindenkit végig ölelt. Engem hagyott utoljára, de előtte még Niallt ölelte percekig.

- Vigyázz magadra hugi- kezdtem el sírásomat.

- Klau nehogy sírj, mert fejbe váglak- próbált nevetni, de ő is sírásba kezdett.

- Nagyon fogsz hiányozni. Nagyon szeretlek és mindent köszönök neked.

- Én is imádlak, de ígérem, amint tudlak, meglátogatlak és te is engem. Hiányozni fogsz és vigyázz rá- biccentett kicsit Niall fele. Elengedtem barátnőmet, majd integetve eltűnt a tömeg között. Nagyon fáj. Elment egy hihetetlen fontos ember az életemből. Tudom hogy még találkozunk, de az más. Ashton karjai közé vetettem magam, majd mindenki átölelt minket, kivéve Harry. Mikor elengedtük egymást, megpillantottam Niallt, aki szintén könnyes szemekkel nézett rám. Szorosan megöleltük egymást. Sosem láttam még így az ír fiút. Szereti Bertát. Ez 100%. Mikor elengedtük egymást, elindultunk a kijárat felé. Mindenkitől elköszöntem, majd Niall elment a kocsijáért, ahogy Ashton is. Harry és én maradtunk a bejárat előtt.

- Sajnálom, hogy bunkó voltam- ért kezemhez Harry, de én elhúztam tőle- Ne csináld ezt kérlek.

- Mit ne csináljak? Bunkó voltál Harry és igazságtalan- állt meg előttem Ash a kocsival.

- Tudom, de ideges lettem, amikor elmondtad hogy vele fogsz randizni.

- És akkor mi van? Foglalkozz inkább a saját csajoddal. Szia- szálltam be a kocsiba, majd elhajtottunk a reptérről.

33.fejezet: Az utód

Már 1 hét telt el azóta, hogy ő itt hagyott engem. Azt hittem hogy a koncerten vissza szerezhetem és újra a karjaim között tarthatom, de most már be kell vallanom, hogy végleg vége van köztünk mindennek. Túl kell rajta lépnem, ahogy ő is rajtam. Nem tudom mi lesz ebből a barátság dologból, de hogy az elején nem fog menni, az egyszer biztos. Naponta vagy ezerszer megnézem a közösségi oldalait hogy írt-e valami újat, vagy rakott-e ki valami képet, de csak a kis drágalátos Ashtonnal rak ki képeket. Nagyon félek hogy össze fognak jönni. Ashton tudom hogy kedves srácnak tűnik, de nem az. Smith nem tudja milyen is igazából, de a fiúk azonnal kiszúrják, ha valakivel valami gond van. Megszeretném tőle védeni, de eddig csak azt értem el vele, hogy elhagyott. Valami azt súgja hogy még küzdjek érte, de félek azzal csak jobban elveszíteném őt.

- Hát ez mi?- fogtam kezembe egy inget. Ez Smith inge. Méghozzá a kedvence. Vajon elvigyem neki? Vagy inkább tartsam meg? Áhh nem. Biztos keresni fogja. Inkább odaadom neki. Összecsuktam a táskámat, majd leindultam a nappaliba. Gyorsan bekaptam valamit, majd kimentem a ház előtt álló kocsihoz. Gyorsan bedobtam a cuccomat, majd beszálltam Louisék mellé.

- Jó reggelt Harry! Jól aludtál?- fordult hátra az új csaj.

- Hát aludtam már jobban is.

- A volt barátnőd?

Nem szóltam semmit, csak kitekintettem az ablakon. Semmi bajom Daniellel, mert hihetetlenül kedves és bevallom nagyon hasonlít Elre, de tudja mennyire nem akarok most erről beszélni. Lou beindította a kocsit, majd a reptér fele vettük az irányt. Kicsit fura hogy most már egy ideig nem lépünk a színpadra. Jól jön nekünk most ez a szünet, hisz hihetetlenül fáradtak vagyunk, de azért bevallom hogy hiányozni fog ez az egész. Nagyon félünk hogy a rajongóing elhagynak minket. Mi lesz ha visszajövünk és nem vár minket senki se? Mi lesz akkor, ha más banda, vagy előadó elveszi őket tőlünk? Biztos nem. Hisz megígérték nekünk hogy velünk maradnak, ahogy mi is nekik hogy visszajövünk.

- Én is szeretlek- adott egy halvány puszit Daniell a haverom szájára.

Még belegondolni is rossz hogy most én is ezt tehetném Smithel. Hiányzik a rohadt életbe. Esküszöm hogy ha hazaértem, felkeresem őt valamilyen oknál fogva. Látni akarom őt, de nagyon. Mondjuk elhívom valahova ebédelni, vagy vásárolni. Azt szeretik a lányok. De mit beszélek? Klau nem nagyon van oda érte. Ebből is látszik hogy ő más mint a többi csaj.

- Hallod haver?- nézett hátra Louis.

- Szóltál?- hajoltam előre.

- Hát csak megkérdeztem hogy mit mosolyogsz ott hátul?- nevetett fel.

- Mosolyogtam?- észre se vettem. De hát Klau ezt teszi velem.

- Eléggé- száll be a beszélgetésbe Dan is.

- Fogadni merek hogy Smithre gondoltál- nézett hátra a tükrön keresztül.

Visszadőltem a helyemre és újra kitekintettem az ablakon.

- Haver. Mi csak segíteni akarunk- fogta meg Dan kezét- nyugodtan elmondhatod nekünk, ami bánt.

- Tudod jól Tommo hogy én nem vagyok az a fajta ember.

- De most lehetnél. Hidd el hogy jót fog tenni, ha kiöntöd nekünk a szívedet.

- Daniell. Nem szeretném. Hagyjatok ezzel kérlek.

Ahogy ezt kiejtettem a számon, előre fordultak és végre békén hagytak. Tudom hogy segíteni akarnak, de most csak egyedül akarok lenni. Emlékszem arra az estére, amikor kint énekeltem az udvaron. Olyan jó érzés volt. Másnap mikor lementem a konyhába, Smith már ott ült az ebédlő asztalnál. Rengeteget beszéltünk, de ami nagyon meglepett az, az, hogy hallotta azt, ahogy énekeltem. Elárulta hogy kint állt az erkélyen és engem hallgatott. Azt hittem ott ájulok el. Rettentően ideges lettem, de amikor azt mondta hogy imádja azt a számot, az egész testem megnyugodott. Imádja azt a számot, amit róla írtam. Az, hogy ő azt mondta imádja, az a legnagyobb elismerés, amit valaha kaptam. Már itt is vagyunk a reptéren. Még jó hogy közel lakok hozzá. Már otthon akarok lenni és látni őt. Gyorsan kerestünk egy parkolóhelyet, majd magunkhoz vettük a csomagjainkat és én nagy léptekkel siettem a helyünkhöz. Már messziről kilehetett szűrni, hogy rengeteg lány áll a bejáratnál. Csak most hagynának egy kicsit. Lou szorosan megfogta barátnője kezét, én meg szorosan fogtam a táskáimat. Nagy nehezen, de átjutottunk a hatalmas tömegen. Egy-két képre megálltunk, de aztán besiettünk. Leültünk a várakozóhelyre és vártunk hogy felszállhassunk a repülőre.

- Elmegyek a mosdóba- álltam fel a helyemről, de a két szerelmes galamb egymással volt elfoglalva. Magamhoz vetem a mobilomat, majd a mosdó felé siettem. Már eltelt 1 hét és nem beszéltem vele. Vajon ráírjak? Hisz úgymond barátok vagyunk és a barátok is megszokták kérdezni a másikat hogy vannak. Azonnal írtam neki egy rövidke üzenetet, majd a zsebembe csúsztattam a telefonomat. Úgy se fog visszaírni. Hisz lehet Ashel van. Vagy csak nem akar már velem beszélni. Ahogy kiértem a szűk folyosóról, rezgett a mobilom. Azonnal kikaptam, majd nagy mosolyra húzódott a szám, mikor megláttam Smith nevét a kijelzőn. Miközben olvastam az üzenetet, elindultam, de nagy hiba volt. Annyira belemerültem az olvasásba, hogy neki mentem egy fiatal lánynak. 

- Ohh basszus. Ne haragudj!- guggoltam le, hogy felszedjem az iratait.

- Semmi gond- nevetett fel. Nagyon hasonlított valakinek a nevetésére.

- Tényleg nagyon sajnálom- szedtem össze az utolsó darabokat, majd felálltam.

A fiatal lány is velem együtt magasodott és amikor rám nézett, alig hittem a szememnek.

- Tényleg semmi baj. Előfordul másokkal is.

- Atya ég- tátottam el a szám.

- Mi az? Olyan furán nézel- igazította meg haját, majd ismét felnevetett.

- Nem hiszem el- túrtam bele én is a hajamba- ne haragudj, de annyira hasonlítasz a barátnő...azaz egy barátomra.

- Kitalálom. A volt barátnődre?- mosolyodott el.

- Ami azt illeti, igen.

- Samantha Holly- nyújtotta felém a kezét.

- Harry Styles. Hát le vagyok sokkolva. Teljesen úgy nézel ki.

- Hallottam már rólad. Abban a brit fiú bandában vagy ugye?

- Igen- mosolyogtam rá barátságosan.

- Kitalálom. Épp Londonba mész?

- Eltaláltad. Louis és a barátnője is itt van. És te merre tartasz?

- Londoni járat, 21-es szék- mutatta fel a jegyét.

- Van kedved hozzánk csatlakozni? Mert én meg a 20-as széknél vagyok.

- Hát ha nem zavarok.

Megfogtam a bőröndjét, majd együtt mentünk vissza Louékhoz. Bemutattam nekik, majd folytattuk a beszélgetésünket. Kiderült hogy modell és most épp Londonban lesz egy pár hetet. Hihetetlen mennyire hasonlít Smithre. Sosem láttam még hogy valaki ennyire hasonlít valaki másra. A kaput megnyitották, ezért felszálltunk a gépre. Lou és Dan elénk ültek mi pedig mögéjük. Az egész utat végigbeszéltük és nevettük. Nagyon jól éreztem magam és szeretném ha máskor is találkoznánk. Nem csak külsőre, de belsőre is hasonlít Klaura. Elkértem a telefonszámát és megbeszéltük hogy este felhívom. Lehet még se lesz olyan nehéz a továbblépés? Lehet Samantha egy új esély? Egyenlőre barátkozunk és a dolgok meg majd történnek maguktól. Tommo felajánlotta hogy haza visz, de elutasítottam, hisz Klauhoz kell mennem. Samanthaval elköszöntük egymástól a bejáratnál, majd beszálltam a fekete kocsiba. A sofőrnek elmondtam az úti célt, majd hátradőltem és vártam hogy megérkezzek. A zenét a fülembe dugtam és hagytam magamat egy kicsit ellazulni. Egyfolytában Samanthan jár az eszem. Olyan különleges volt és annyira kedves és gyönyörű. Nem tudom mi van velem. De komolyan. Reggel még más lányra se tudtam gondolni, most meg itt van Holly. Még a neve is gyönyörű. Nem tudom. Lehet kikérem a véleményem Klautól. Hisz ő szeretné hogy barátok legyünk.

- Uram itt vagyunk!- bökött meg a sofőr.

- Ohh elnézést. Köszönöm szépen- adtam neki egy húszast, majd a csomagjaimmal együtt az ajtó elé sétáltam. Halkan bekopogtattam, de nem jött senki, ezért a csengőt nyomtam meg. Halk lépteket hallottam, majd a zár kattanását. Be kell valljam nagyon dobogott a szívem, de mikor megláttam hogy Ber áll az ajtóban, kicsit megnyugodtam.

- Hát te Harry?

- Klauhoz jöttem.

- Valahogy éreztem. Hát ő most nincs itthon. Dolgozik.

- Dolgozik? Nem is mondta hogy van munkája.

- Bejössz? Amúgy is szeretnék veled beszélni.

- Beszélni? Baj van?- léptem be az ajtón, majd a nappaliba siettünk.

- Hát igen. Mondhatni baj van.

- Mi történt?

- Haza kell költöznöm. Magyarországra. Családi problémák miatt.

- Niall mit szólt hozzá?

- Még nem mondtam el neki. Erről szeretnék veled beszélni.

- Hát nem tudom hogy rá tudom-e venni hogy veled menjen, de szerintem bele fog menni.

- Harry nem. CSAK én megyek haza. A távkapcsolatot pedig nem fogom bírni.

- Szakítani akarsz vele?- nyíltak nagyra szemeim, mire bólintott- hát a leglényegesebb, hogy őszinte legyél vele. Ha pedig elmondod neki miért, biztos megfogja érteni.

- Rendben. Csak annyira félek. Nem akarom megbántani, de muszáj ezt tennem.

- Meg fogja érteni. Nyugodj meg- öleltem meg.

- Na de te miért jöttél?- törölte le könnyeit.

- Hát igazából Klau kedvenc ingét hoztam vissza. Ott hagyta nálam. Meg ha már eljöttem, elakartam vinni a cuccaimat.

- Hát hamarosan már hazaér, szóval ha szeretnél, akkor maradhatsz addig.

- Rendben. Ömm...lehet egy kérdésem?- túrtam bele göndör tincseim közé.

- Természetesen.

- Ma a reptéren találkoztam egy lánnyal. Nagyon aranyos volt és nagyon megkedveltem. Modell a lány és most pár hétig itt lesz Londonban. Nem tudom mi ütött belém, de hihetetlenül megfogott benne valami.

- Randira szeretnéd hívni?

- Hát igen. Csak nem tudom Klau mit szólna hozzá. Igazából ő mondta hogy lépjek tovább, de nem tudom.                                         

- Szerintem nyugodtan elhívhatod- mosolygott rám- Hogy hívják?

- Samantha Holly.

- Komolyan? Az a lány gyönyörű. És rettentően hasonlít Klaura. Várjunk…Nem azért tetszett meg annyira, mert hasonlít a barátnőmre?

- Tény hogy hasonlítanak egymásra, de nem. Belsőleg másabb- hazudtam. Lehet igaza van?

- Sziaa- hallottam meg egy ismerős hangot, mire rögtön felpattantam és Klauhoz siettem.

- Szia.

- Harry! Hát te mit keresel itt?- fagyott le az egész arca, mire rájöttem miért. Ashton is itt van.

- Ne már. Pedig olyan szép volt ez a nap- lépett be Ashton egy hatalmas táskával a kezében.

- Neked is szia.

- Most hagyjátok abba- állt Smith barátja mellé, mert már felém közeledett.

- Csak azért jöttem, mert nálam volt az egyik kedvenc inged és visszahoztam. Meg szeretném elvinni a cuccaimat, amiket itt hagytam és hát beszélni is szeretnék veled egy fontos dologról.

- Rendben akkor gyere fel és akkor beszélünk ott- mosolygott rám, ami kicsit enyhített az izgalmamon. Nagyon rég voltam itt. Utoljára csak a lépcsőig jutottam el, de akkor is kifutott Smith a lakásból. Amikor benyitottunk a szobájába, feljött bennem minden emlék. Ahogy az ágyon csiklandoztam, ahogy egymással fürödtünk és amikor a fejét az én mellkasomon pihentette. Gyorsan megráztam a fejemet és követtem őt a gardróbba.

- Nos bevallom nem szedtem még össze a cuccaidat, de miközben beszélgetünk összeszedem.

- Semmi baj. Ráérek- nevettem fel, de alig volt hallható.

- Szóval miről szeretnél beszélni?- nyitotta ki az ajtókat.

- Hát kicsit kínos nekem erről beszélni.

- Harry…szerintem vagyunk olyan kapcsolatban hogy bármi kínosat elmondhatsz- állt meg egy pillanatra.

- De épp ezért kínos. Mert a volt barátnőm vagy.

- Áh- köszörülte meg a torkát- szóval lányról van szó- nézett rám, de nem mosolygott. Félelmet és szomorúságot láttam szemeibe. De miért?

- Hát. Igen- hajtottam le fejemet.

- Szóval…ki a szerencsés?

- Hát reggel amikor vártunk a reptéren, véletlen nekiütköztem. Samantha Hollynak hívják és modell. Mellettem kapott helyet a repülőn és ezért csomót beszélgettünk és nagyon megtetszett a személyisége. Nagyon hasonlít rád. Külsőleg és belsőleg is. Megadta a telefonszámát, de először megakartalak kérdezni, hogy nem gond ha elhívom randira. Tudom hogy 1 hét telt el azóta, mióta szakítottunk véglegesen, de nagyon tetszik ez a lány.

- Harry- adta kezeimbe a ruhákat- engem nem zavar. Én kértelek meg hogy lépj tovább. Szóval örülök is. Örülök hogy sikerült találni mást és így én is nyugodtan tovább léphetek- nézett szemeimbe, de még mindig azt láttam, mint pár másodperccel ezelőtt.

- De biztos hogy nem baj?- mentem utána a földszintre.

- Biztos Harry. Köztünk már mindennek vége, szóval nem gond.

- Csak tudod nem ezt látom a szemeidben.

- Amit a szemeimben látsz, az a fáradtság. Nyugodj meg.

- Az új munka? Miért nem mondtad?

- Hát nem volt olyan alkalom.

- És hol dolgozol?

- Hát Ash szerezte nekem a munkát. Az edző terembe vagyok pultos. Abban ahová régen jártál- mosolygott rám.

- Na mindent megbeszéltetek? Akkor köszönjük a látogatást és további szép estét.

- Ashton. Kérlek.

- Nyugi van pattogi. Már megyek is.

- Tudod ki a pattogi te szemét.

- Ahton hagyd már abba- szólt rá ismét Smith- Ha gondolod egyszer összefuthatunk és beszélgethetnénk kicsit- Hogy mi?

- Megtisztelnél vele. Majd hívlak. Sziasztok!- intettem nekik, majd elindultam az utca sarkáig. Hívtam egy taxit és míg arra vártam egy másik telefont tárcsáztam.

- Samantha Holly!

- Szia Samantha! Harry vagyok!

- Áhh Harry. Szia. Mizujs?

- Arra gondoltam, hogy elvihetnélek egy vacsorára. Esetleg lenne kedved?

- Ömm…nekem megfelel. 8 óra megfelel?

- Persze. Akkor küld el SMS-be a címedet és 8ra ott leszek- raktam le a telefont.

Be kell valljam, eléggé nagy baromnak érzem most magam. Tudom hogy Klau mondta hogy lépjek tovább, de ahogy én sem, szerintem ő sem hitte hogy ilyen gyorsan fog ez megtörténni. Természetesen azért még nem teljesen tettem túl magam rajta. Legszívesebben ott csókoltam volna meg, de nem tehetem meg. Neki ott van Ashton. Nem is értem miért lepődött meg ennyire. Hisz már ő is túllépett rajtam. Minden esetre ma estére kiverem Klaut a fejemből és Samanthara koncentrálok. Már a taxi fényeit láttam és mikor beültem, megcsapott a pia szag.

- Elnézést a kellemetlen szagért, de az előbb egy piás fiatalembert vittem haza.

- Semmi gond. Túlélem- legyintettem, majd hátradőltem és kitekintettem az ablakon. Ma már sokadszorra.

Igazából nem vittem túlzásba az öltözékem. Egy fekete felsőt é egy fekete farmert választottam erre az estére. Természetesen a barna csizmámmal. Vajon Sam hogy fog kinézni? Biztos gyönyörű lesz. Megkaptam a címet, ezért beültem a terepjárómba és elindultam a hotel felé. Kitolattam a garázsból és megpillantottam a már ismerős kocsikat. A paparazzik. Követni kezdtek. Most az egyszer ne követnének. Ha meglátnak engem Samanthaval, holnap már azonnal a címlapokon leszünk. És ezt nem akarom. Nem akarom hogy azt gondolják rólam, hogy egy nőcsábász vagyok. Ők ezt nem értik meg. Leparkoltam a hotel melletti utcába, majd amikor kiszálltam, azonnal kattogni kezdtek a kamerák. Amilyen gyorsan csak tudtam, úgy szedtem a lábaimat. Smithről kérdezgettek hogy most mi van velünk és hogy miért tettem meg vele ezt a csúnyaságot. Azt se tudják mi az igazság, de belepofáznak. Utálom az ilyen embereket. És még ezért kapnak pénzt. Hát ez még undorítóbb. Ahogy beléptem a szálloda ajtaján, egy ismerős arcot pillantottam meg.

- Ed!- léptem oda mellé.

- Szevasz Styles. Hát te mit csinálsz itt?

- Hát hosszú történet. És te hogy-hogy itt?

- Hát a lakásomat újítom kicsit, ezért most itt lakok pár napot.

- Hozzám is jöhettél volna.

- Ugyan már. Jó ez itt nekem. Na de hol hagytad a barátnődet? Tán rossz voltál és azért vagy itt?- nevetett fel.

- Hát.

- Nyugi nem kell elmondanod. Tudod én is nézek sztárhíreket. Miért tetted ezt azzal a szegény lánnyal Styles? Annyira egymásnak voltatok teremtve. Mondtam hogy vigyázz rá.

- Ed. Ez nagyon nem úgy volt, ahogy azt az újságok írták. Ez egy nagyon hosszú történet, de ha egyszer összefutnánk, elmondanám és megértenéd.

- Jól van Styles. Akkor majd hívj és megbeszélünk egy időpontot. De most mennem kell. Látjuk még egymást- fogott velem kezet, majd hátat fordított és elment.

Csak most jöttem rá, hogy mekkora baromságot is csináltam. Gyűlölöm az életem. Smith nélkül nem ér semmit. Nem is értem mit képzelek magamról. Én hülye odamegyek hozzá és egy másik csajról kezdek neki papolni, miközben neki meg azt mondtam hogy ő lesz örökre a szívemben? Egy hazug szemétláda vagyok.

- Szia Harry. Azt hittem nem jössz- mosolygott rám Sam.

- Ne haragudj, csak találkoztam egy barátommal és beszélgetni kezdtünk.

- Tudom. Láttam.

- Igen?

- Igen ott álltam, csak nem akartam zavarni.

- Elnézést, de nem láttalak. Szóval mehetünk?

- Persze.

Amint kiértünk az ajtón, már el is felejtettem hogy a fotósok itt vannak. A vakuk csak úgy villogtak, de amilyen gyorsan csak tudtam, besegítettem Samanthat a kocsiba és elhúztam onnan. Jól indul az este.

32.fejezet: Utolsó koncert

A telefonom ébresztőjére pattantak ki szemeim. Azonnal elhúztam a kijelzőt és leállítottam az idegesítően hangos csörgést. Hajnali 3 óra van. Melissa is próbál felkelni, de neki is olyan nehéz, mint nekem. Pár órája szállt le a gépünk Amerikában és most itt vagyunk a szállodában. Mivel a rajongók képesek már hajnalok hajnalán is odasietni a stadionhoz, csak azért hogy az első sorban lehessen, ezért nekünk is sietni kell. Nagy nehezen felállok a gyenge lábaimra, majd magamra húztam a köntösömet és a mosdóba siettem. Felkötöttem lófarokba a hajamat. Hihetetlenül görcsöl a hasam attól, hogy ma láthatom őt. Nagyon kíváncsi vagyok hogy milyen állapotban van. Viszont valami jó is van ebben az egészben. Láthatom a banda többi tagját és a kicsike kis Luxot. Nagyon hiányoznak nekem. Igaz tartjuk a kapcsolatot, de most viszont reménykedem hogy láthatom is őket. Felkentem a szempillaspirált a szempilláimra, majd fogmosás után, megfésültem a hajamat és a bőrönd felé sétáltam. Mel visszaaludt. Odasétáltam az ágy mellé és ébresztgetni kezdtem. Szegény már azt se tudja hol vagyunk. Segítettem neki felkászálódni az ágyból, majd ő is eltűnt a mosdóban. Felvettem az egyenruhát, ami egy fekete gatyából és egy szürke rövid ujjúból áll. A póló hátuljára rá van írva a „security” felirat, jó nagy betűkkel.

- Lementem reggelizni Mel- szóltam be barátnőmnek.

- Rendben. Majd én is csatlakozok nemsokára.

Kisétáltam az ajtón, majd a lift érkezését vártam. Kinyílt az ajtó, majd megnyomtam a földszint gombot. Mikor leértem, gyorsan a tányérra pakoltam a finom reggelit és egy szabad asztalt kerestem. Alig kezdtem el a reggelimet, mikor Paul foglalt mellettem helyet.

- Egyedül reggelizgetünk?- mosolygott rám. Ő hogy-hogy nem olyan fáradt, mint én?

- Melissa még készülődik, Ashton pedig nem tudom hol van- emeltem fel kicsit vállaimat.

- Figyelj Klau. Tudom hogy ez neked most nagyon nehéz lesz, de hidd el hogy nem rossz szándékból csinálom.

- Paul. Semmi baj. Hidd el- haraptam bele a meleg pirítósba.

- Ma reggel nézegettem a beállításokat és csak most vettem észre, hogy hova is osztottalak be. Ha szeretnéd még átrakhatlak Melissa helyére a folyosó részhez.

- Nem kell Paul. Ott lesz Ash is. Felnőtt nő vagyok. Nem bujkálhatok életem végéig Harry elől- még magam is meglepődtem mit mondtam, de igazam van.

- Rendben. Viszont- na ez már jól kezdődik- ne haragudj hogy nem mondtam tegnap, de ugye velünk jött Berta és a koncerten akarja meglepni Niallt. Ő csak 7 órakor indul el és azt szeretném ha te kísérnéd be.

- Mármint én kísérjem hátra a fiúkhoz?- tágultak ki szemeim.

- Igen- bólintott lassan- Annyi lenne hogy idejön majd egy kocsi a szálloda elé, te vele mennél és amikor a stadionhoz értek, csak be kell kísérned őt.

- Rendben, de csak egy feltétellel- tartottal fel a mutató ujjamat.

- És mi lenne az?

- Hogy Ashton is velem jön. Amikor pedig a fiúk végeztek a próbával, akkor meg beállunk a helyünkre.

- Semmi akadálya. Pont itt jön és akkor megbeszéljük- mutatott a hátam mögé.

- Jó reggelt!- ült le mellém Ash.

Paul már azonnal bele is kezdett a mondandójába. Érdekes nap lesz ez a mai. Később Paul helyét felváltotta Melissa is és közöltük vele hogy mi még itt maradunk. Amikor végeztünk a reggelivel, mind a hárman a mi szobánkba mentünk. Mel magához kapta a zöld mellényt és lement a többiekhez, akik most indulnak el.

- Támadt egy jó ötletem arra, hogy, hogy üssük el az időt.

- Na mond te zseni- húztam el a függönyöket.

- Tudod elmehetnénk kicsit körbenézni a városban. Hisz nem mindennapi hogy Amerikában vagyunk.

- Hajnali fél négykor akarsz a városba mászkálni?- nevettem el magam.

- Miért ne? Pár óra múlva úgy is kelnénk megint- vonta meg vállát barátom.

- Hát legyen. Akkor átöltözök és mehetünk is.

- Én is akkor átöltözök. Lent várlak a szálloda előtt. Rendben?

Egy bólintással válaszoltam, majd amikor átöltöztem, már siettem is a szálloda ajtajához. Ashton már ott várt rám és be kell vallanom nagyon dögös volt. Egy szürke farmer és egy fekete kabát volt rajta és még egy sál is díszelgett a nyakán.

- Na merre szeretnél menni?

- Ezt most úgy kérdezted, mint ha ismerném a várost- mosolyodtam el.

- Akkor mit szólnál a parkhoz? Van itt a közelében egy nagyon szép. A google-on néztem- tette hozzá pár perc múlva, mert észrevette milyen furcsán nézek rá.

A park tényleg csodás volt. Ash meghívott egy finom kávéra, majd kerestünk egy üres padot és ott beszélgettünk. Nagyon jól éreztük magunkat, de akkor feltett egy olyan kérdést, ami elvitte a mosolyomat.

- És most mi lesz Harryvel? Félsz a találkozástól?

- Hát- kortyoltam bele a kávémba hogy húzzam egy kicsit az időt- igazából már nem félek annyira. Inkább ideges vagyok, hogy mit fogok csinálni, vagy hogy fogok reagálni. Ma amikor Paullal beszéltem, rájöttem arra, hogy felnőtt nő vagyok és nem kerülhetem örökre őt.

- És meg fogjátok beszélni?- nézett világító szemeivel az én szemeimbe. Fura volt. Félelmet láttam benne.

- Szerintem nincs mit beszélnünk azon, hogy megcsalt. Én már megmondtam neki hogy végeztem vele.

- Értem. Tudom hogy fura ezt az én számból hallani, de sajnálom hogy így történt.

- Hát ezt tényleg fura- nevettem fel egy kicsit- mert ki nem állhattad.

- Én éreztem hogy bántani akar. Nagyon sajnálom hogy ezt nem tudtam megakadályozni. Ha megtudtam volna, lehet nem történt volna ez.

- Ash ugye nem arra akarsz kilyukadni, hogy a te hibád?

- Hát- nézett el egy másik irányba.

- Ezt most verd ki a fejedből. Nem a te hibád. Hisz amikor összejöttem vele, még nem is ismertelek. De hagyjuk is. Ami megtörtént, az megtörtént- csörrent meg a telefonom.

Berta volt az, hogy felébredt és átjött volna hozzám, de be volt zárva. Elmondtam neki hogy Ashel vagyok és már megyünk is vissza a szállodába. Amint leraktam, fölpattantunk a padról és visszasétáltunk. Amikor már a folyosónkon sétáltunk, Berta már ott állt az ajtómnál.

- Köszönöm Ash- adtam egy puszit arcára, majd bementünk barátnőmmel a szobámba.

- Mi volt ez?- vont kérdőre Ber egy pimasz mosoly kíséretében.

- Elmentünk sétálni, mert Paul reggel…

- Nem az- vágott közbe- a puszi- ült le az ágyra, mikor átvettem az egyenruhát.

- Semmi. Adtam az arcára egy puszit, barátként. Semmi több Berta.

- Hát jó. Ahogy gondolod. És hogy vagy?

- Jól vagyok és mielőtt megkérdeznéd hogy félek-e, nem. Ideges vagyok, de nem félek.

- Nem lesz semmi baj. Nyugalom.

- Na de menjünk, mert Ash már lent van a kocsinál. Amúgy Niall még mindig nem tudja hogy itt vagy?

- Nem. Alig várom hogy láthassam. Annyira hiányzik.

- Már csak pár perc- nyitottam ki az autó ajtaját és én is beszálltam mellé. Hihetetlen milyen forgalmas lett a város. Rengeteg lány szaladt a járdán és már messziről lehetett látni a kígyózó sorokat. Amikor közelebb értünk a stadionhoz, néhány rajongó kiszúrta a kocsinkat és azonnal elővették a telefonjukat képeket csinálni. Amikor beértünk a parkolóba, na akkor az idegesség egyre nagyobb lett. A hasam is görcsölni kezdett és már a torkomban is egy hatalmas csomót éreztem. Azt hittem erős leszek, de nem. Az a gondolat hogy ott van bent és nemsokára szemtől szembe látom, megőrjít. Ashtonnal együtt kiszálltunk a kocsiból, mire a rajongók felsikítottak és amikor Bertát is meglátták, csak nagyobb lett a hangzavar. Barátnőmet előre engedtem és bementünk a stadionba. Paul azt mondta hogy menjünk végig a folyosón, majd balra és ott a második ajtó. Mindenkinek köszöntünk illedelmesen és néhány ismerős arcot is láttam. Őket meg is öleltük, majd mentünk tovább. Elfordultunk balra, majd egy ismerős arcot pillantottam meg. Az édes kis Lux. Amikor meglátott, azonnal felém futott és a nyakamba ugrott. Adott két puszit, majd vele együtt mentünk a fiúkhoz. Már hallottam Lou hangját, ahogy szurkolnak valakinek. Ahogy az ajtóhoz értünk, minden szem ránk szegeződött. Harry és Niall pingpongoztak, de amikor meglátták hogy mindenki ránk figyel, megszakították a meccset. Harrynek fel van kötve a haja és amikor beléptünk, hátra nézett és leejtette az ütőt.

- Kincsem!- szaladt Niall barátnőmhöz és egy hatalmas csókkal köszöntötték egymást. Én letettem Luxot, aki rögtön Harryhez futott.

- Klau!- kiáltott fel Lou és Liam egyszerre- istenem de rég láttunk.

- Sziasztok fiúk!- öleltem meg először Liamet.

- Hogy vagy szépségem?- most Lou következett.

- Meg vagyok köszönöm és ahogy láttam te is meg vagy Lou. Ki az a lány?

- Figyelj Klau én nem akartam megbántani Elt, de találkoztam Daniellel és teljesen elcsavarta a fejemet.

- Figyelj Lou én örülök ha boldog vagy, de ezt majd Ellel beszéld meg.

- Igen ezt én is megakarom vele. És ő ki?- mutatott a mellettem álló barátomra.

- Ő Ashton Grey. A csoport társam az egyetemen és egy nagyon jó barátom- mutattam be őket egymásnak. Kezet fogtak és üdvözölték egymást. Harry felém közeledett.

- Szia.

- Szia Harry.

- Hogy-hogy itt vagy? Vagy is vagytok?

- Hátra kísértem Bertát. Pault megkért rá.

- Ja értem. Hiányoztál- jött közelebb és a kezemért nyúlt, de én elhúztam.

- Ezt most ne. Kérlek.

- De Klau…

- Fiúk gyertek próbálni!

Harry halkan mondott valamit az orra alatt, majd a többiek után ment. Ash, Berta és én  ottmaradtunk a többiekkel és beszélgettünk kicsit. Luxal sokat játszottam. Louval és Lottieval is csomót beszélgettem, majd Ashtonnal elköszöntünk mindenkitől és kimentünk hogy elfoglaljuk a helyünket. Még most is rengeteg ismerőssel találkoztam és egy öleléssel köszöntöttem őket. Megálltunk a nagy ajtó előtt, majd amikor benyitottunk, egy hatalmas stadionnal álltunk szemben.

- Azt a rohadt! Ez kibaszott nagy- lépett be először Ash.

- Hát nem kicsi az biztos- néztem a színpad felé, ahol rögtön őt szúrtam ki. Egy kis csoportba tömörültek és gondolom az esti koncertről beszélnek valamit. Paul arcát pillantottam meg, aki azonnal kiszúrt engem és Ashton is. Nagy léptekkel közeledett felénk és amikor ideért, rögtön elmondott minden tudni valót. Elmondta hogy ha egy rajongó rosszul lesz, akkor át kell emelnünk a korláton keresztül, majd hátra kell vinnünk a mentőkhöz és miután ellátták és érte jön egy hozzátartozó, akkor vissza kell állnunk a helyünkre. Igazából ezt már fejből tudom, mivel otthon is elmondta, de természetesen végig hallgatom újra. Lassan már az utolsó emberek is megérkeztek, majd beálltunk a helyünkre. Épp Ashtonnal beszélgettünk, mikor Harry mellém állt.

- Tudnánk beszélni?- nyúlt óvatosan a csuklómhoz, amitől az egész testem felforrósodott. Azonnal elhúztam a kezemet mielőtt még én lennék az első aki összeesik itt.

- Nem kopnál le haver? Nem látod hogy nem akar veled beszélni?- szólt közbe Ash, mert látta hogy én képtelen vagyok bármit is kinyögni.

- Szerintem nem hozzád szóltam. Most hogy szabad Klau már rögtön rámászol mi? Csak van itt egy bökkenő. Vissza fogom Klaut szerezni, szóval felesleges próbálkoznod.

- Akkor el vagy tévedve. Klaut már nem érdekled, szóval húzz innen- lökött egy kicsit Harry mellkasán.

- Majd pont te mondod meg nekem hogy mit csináljak- lökött vissza Hazz- Majd Klau elmondja ha nem akar látni. Nem kell a te pofád ide.

Szinte az egész stadion minket nézett, úgy ordibált a két fiú egymással.

- Haver nyugodjatok már le! Mindenki titeket néz- jött oda Lou a többi fiú segítségével.

- Én csak Smithel akartam beszélni, mikor ő itt elkezdett nekem pofázni- mutatott Ashtonra.

- Én csak távol akarlak tőle tartani. Így is már tönkretetted. Nézz már rá. Hát nem látod hogy békén kell hagynod. Nem szeret téged fogd fel.

Erre a mondatra Harry nagyon ideges lett és ha Lou és Liam nem fogja le a karját, akkor lehet egy pofon lett volna a vége. Én is közbevágnék, de nem tudok. Nem tudom mit mondjak. A torkomban dobog a szívem, a lábaim pedig odaragadtak a földhöz. A fiúk visszamentek az öltözőbe, Ash pedig lenyugtatta magát.

- Köszönöm hogy megakarsz védeni, de egyedül is képes vagyok rá- helyeztem kezemet a vállára.

- Tudom és sajnálom hogy kikeltem magamból, de nem akartam hogy bántódásod essen. Mostanában annyira örültem hogy ismét mosolyogsz és nem akartam hogy ez újra ez miatt a popsztár miatt elvesszen- mutatott utána.

Nem is szóltam semmit, csak szorosan magamhoz öleltem és halkan megköszöntem.

*Harry szemszöge*

- Engedjetek már el!- rángattam ki kezeimet Louis és Liam szorításából.

- Inkább te nyugodj le haver! Elment az eszed? Mindenki előtt elkezdesz ott drámázni?

- Mi az hogy elkezdek drámázni?- engedtek el végre- az a nyomorult Ashton elakarja venni a barátnőmet. Nem veszitek észre?

- Ezt csak bemeséled magadnak Harry- szólt közbe az ír barátom is- Ashton és Klaudia csak barátok. Semmi több. De ha így lenne, akkor is mit érdekel az téged? Klau már nem a barátnőd és ezt csak magadnak köszönheted. Ha nem csaltad volna meg, talán most ott nyalakodnátok kint és nem egymás ellen harcolnátok.

- De én nem csaltam meg!- ordibáltam olyan hangosan, hogy nem csodálkoznék ha odakint is hallották volna.

- A képek ne ezt bizonyítják Harry. Mi elnézzük neked, mert nem velünk tetted, de tudd hogy ezzel a baromi nagy hülyeségeddel, egy hihetetlenül nagy kincset veszítettél el.

- Most azonnal nyugtasd le magadat. Sétálj pár kört vagy én nem tudom, de így biztos nem léphetsz fel- szólt közbe Liam.

A srácok hátat fordítottak és bementek az öltözőbe. Egyedül maradtam az összetört szívemmel együtt. Mért nem akar nekem segíteni senki? Tudom hogy nagy baromságot követtem el, de ezt csak másodszorra. Ajánlom hogy sikerüljön a tervem és meg tudjam beszélni Smithel ezt az egész ügyet. Annyira fáj. Elveszítettem egy számomra hihetetlen fontos személyt. De én nem akarom elveszíteni. Tudom hogy van még esélyem. Tudom hogy a parkban hazudott és nincs még véglegesen vége. Tudom hogy ha elmondom neki a teljes történetet, meg fog nekem bocsájtani és újra kéz a kézben fogunk járkálni. Vagy…vagy mi van ha nem? Mi van ha elhagy engem? Mi lesz akkor ha soha többé nem láthatom azt a gyönyörű, csillogó szemeit? Én abba belehalnék.

- A rohadt életbe!- rúgtam bele a kék kukába, majd a falhoz dőlve csúsztam le a padlóra. Könnyeim is velem együtt estek a földre és nem tudtam mit tegyek. Arcomat a kezeim közé temettem és vártam a csodára. Vártam hogy Smith leguggol mellém és megvigasztal, de hiába vártam. Nem jött.

- Harry bácsi! Mi történt?- szólt hozzám egy aranyos és vékony hangocska.

- Menj vissza az öltözőbe Lux. Mindjárt én is veled megyek- néztem szemeibe, amiben rögtön az aggodalmat láttam.

- Nem hagylak egyedül. Anya nekem mindig azt mondja hogy ha valaki sír, azt nem szabad egyedül hagyni.

- Ajj édesem- vettem öleimbe, majd szorosan magamhoz öleltem.

- Mi a baj?- törölte le könnyeimet aprócska kezeivel- Klaudia néni miatt sírsz?

- Tudod Lux ezt te még nem értheted. De annyit mondok, hogy nagyon szeretem azt a lányt, de hülye voltam és elveszítettem őt- simítottam szőke haját a fülei mögé.

- És megmondtad neki hogy mennyire szereted?

- Nagyon sokszor, de megértem hogy nem akarja elhinni. Tudod olyan butaságot műveltem, amit nem lett volna szabad.

- Felvinnél a rejtekhelyetekre hogy megnézhessem a sok embert?- szólt hozzám ismét egy idő után.

Bólintottam egyet, majd felvettem a karjaim közé és felsétáltunk a színpad mögötti széksorok közé. Épp most készülődik az elő zenekarunk az utolsó fellépésükre. Ahogy leültünk a fehér székekre, a sikoltozó tömegre pillantottunk. Hihetetlen gyönyörű innen fentről. A színpadról is eszméletlen szép, főleg amikor sötét van, de innen a legcsodásabb.

- Szerintem kiszúrtak minket Harry bácsi- nevetett fel a mellettem ülő hercegnő.

- Látod? Ott van az én szerelmem- mutattam a nagy tömeg közé. Még innen fentről is kiszúrom őt. Még innen fentről is lehet látni azt a csillogó szempárt, amibe beleestem.

- Harry bácsi. Én tudom hogy szeret téged, csak ne add fel és harcolj érte.

- Nem fogom angyalom- néztem ismét a tömegbe. Érzem a pillantását magamon. Érzem hogy engem néz. Érzem hogy egymást nézzük. Amikor elkezdődött a The Vamps fiúk első dala, felvettem az én aranyhajamat a kezeimbe és lesiettünk az öltözőbe.

- Lenyugodtál már?- tette fel a kérdést Niall, mikor letettem a kezemből a kis csöppséget és a ruhákhoz léptem.

- Sajnálom fiúk hogy így viselkedtem, csak nagyon ideges lettem, de ígérem minden rendben lesz- akasztottam fel az ingemet egy vállfára és felvettem egy fekete hosszú ujjút. Gyorsan megigazítottam göndör fürtjeimet, majd magunkhoz vettük a mikrofonjainkat és beálltunk a helyünkre. Pár perc után a Vamps fiúk átadták a helyüket és felálltunk a felvonóra. A intro videó hangját hallottam meg és tudtam hogy már csak pár perc választ el tőle.

- Srácok. Ez az utolsó koncert és utána szünet. Mutassuk meg a rajongóinknak hogy kikért is vannak oda- tette középre kezét Niall.

Mind a hárman csatlakoztunk, majd elmondtuk utoljára az aprócska szövegünket.

A füst elárasztotta a színpadot, én pedig a Clouds első sorát kezdtem el énekelni. Rengetegen jöttek el. Egy üres helyet nem látok sehol. Hihetetlen, de bármi is történjen, nekünk voltak, vannak és lesznek a legnagyobb rajongóink. Mindenkinek integettem, majd amikor átsétáltam a másik oldalra, megpillantottam őt. Mosolyog és a fejét rángatja. Örömmel látom hogy még az én kis Directionerem maradt. Akaratlanul is elmosolyodtam ezen az apróságon és előre siettem a többiekhez. Hihetetlen jól éreztük magunkat, de amikor Liam beszélni kezdett megtörtént az, amitől féltem. Egy fiatal lány ájult  el a korlátnál és azonnal az én gyönyörűm sietett segítségére, de az a lány ellökte magától. A szám tátva maradt és azonnal leugrottam a színpadról. Felsegítettem a földről, Ash pedig a lányt vitte hátra.

- Jól vagy Smith?- segítettem fel.

- Jól vagyok. Semmi baj.

- Mire jó ez nektek?- ordítottam a fanokhoz.

- Héé Harry. Semmi baj. Lehet véletlen volt. Nyugi.

- De miért csinálják ezt?- idegeskedtem, de amikor Klau kezét éreztem az enyém között, azonnal elillant minden haragom.

- Köszönöm hogy segítettél, de most menj vissza- biccentett a színpad felé és elmosolyodott.

- Sajnálom- bólintott egyet, majd vissza másztam a színpadra.

Megfogta a kezemet. El sem hiszem. Talán még is van esélyem? Nagyon remélem. Na most jön a kedvenc részem, a Little Things. Leültem a sárga kis részre és elkezdtem ennek a gyönyörű dalnak az elejét. Utánam Liam következett, Lou, majd ismét én. Az egész csarnok csupa fehér és kék volt. Eszméletlen gyönyörű volt és ahogy ez mind rávetődött Smith arcára, felejthetetlen. Niall utolsó mondatát énekli, mikor ránézek és bólint. Felállok a helyemről és a színpad szélére sétálok. Oda, ahol az én szerelmem áll. Leülök mellé, mikor észrevesz engem és felnéz rám. A szemeiben könnyet látok és tudom hogy azok a könnyek miattam vannak ott. Az egész szólóm ideje alatt csak egymás szemébe néztünk és nem foglalkoztunk senkivel. Mikor vége lett a dalnak, felálltam és a kis színpadon folytattuk a koncertet.

Hát elérkezett ez is. Az utolsó dal, az utolsó koncerten. Mind a négyen elmondtunk egy aprócska szöveget, majd megtörtént az utolsó csoport ölelés. Külön-külön is megöleltük egymást, majd felcsendült a Best Song Ever. Hatalmas tűzijáték és egy hatalmas puszi dobálással fejeztük be a koncertet. A fiúkkal visszasétáltunk az öltözőbe és ott is mindenkinek megköszöntük a segítséget. Épp Lottiet öleltem meg, mikor egy üzenetem érkezett. Paul az.

Elindultunk.

Szóval akkor kezdődik. Egész héten ezt a pillanatot vártam. Gyorsan a hátsózsebembe csúsztattam mobilomat, majd kifutottam a színpad mögé. Mi tart ennyi ideig? Telefonom kijelzőjén néztem az időt. Kinéztem a közönség térre, de nem látta senkit. Oda-vissza járkáltam, mikor meghallotta egy ismerős nevetést. Ez az ő nevetése. De rég hallottam. Smith és Paul fordult be a színpadnál és amikor egymásra néztünk, mind kettőnk lélegzete elállt.

- Hát akkor én magatokra hagylak. Hátul leszek a többiekkel- sétált el mellettünk a régi főnököm. Hosszú ideig csak álltunk egymással szembe, majd megtettem az első lépést.

- Szia- léptem közelebb.

- Mit szeretnél még Harry?- láttam fájdalmat szemeiben.

- Meg akarom beszélni azt, ami kettőnk között történt.

- Megcsaltál. Kétszer is. Ezen nincs mit beszélni.

- Kérlek hallgass meg- tettem össze kezeimet.

- Harry…- emeltem fel kezemet.

- Emlékszel arra, amikor Tommo felhívott téged hogy nem akarok színpadra menni?

Csak bólintott. Én meg folytattam.

- És arra is emlékszel mit ígértél nekem?

- Azt hogy ha felmész a színpadra, akkor beszélek veled ha vége a turnénak.

- Pontosan. És vége van a turnénak. Mivel tudtam hogy úgy sem jöttél volna el, ezért Paul segített benne. Elintéztem hogy ti legyetek a színpad mellett és megkértem hogy hozzon ide hátra, ha vége lesz ennek az egésznek.

- Most már mindent értek- mosolyodott el egy aprócskát.

- Szóval belekezdek. Annyiszor elakartam már mondani az igazságot, de mindig közbe jött valami. Aznap este, amikor elakartál hagyni és elmentél a reptérről, nagyon kiborultam. Elmentünk Louissal egy bulira és teljesen leittam magamat a sárga földig. Ő már megunta az egészet, de én még maradni akartam, ezért ő elment én maradtam. Odaült mellém az a szőke lány és vele is rengeteget ittam. Beszélgettünk meg minden, de egyszer csak közelített felém. Lehet hülyeségnek hangzik, de azt hittem te vagy és amikor a száját az én számon éreztem, azonnal ellöktem magamtól. Más volt a szája íze és tudtam hogy nem te értél hozzám. Másnap tele volt az internet a képekkel. A fotósok pont azt a pillanatot kapták le, amikor a csaj hozzám ért, de azt már nem hogy ellöktem magamtól. Tudod milyenek a paparazzik. Aztán azonnal hazarepültem hogy elmagyarázzam neked, de te akkor voltál kórházba és elküldtél. Amikor felhívtál, akkor már elmondtam volna az igazat, de rájöttem hogy nem telefon téma. Aztán amikor mondtad hogy megbeszélhetjük a turné után, már nem is akartam próbálkozni. Aztán ott volt az, amikor találkoztunk a reptéren. Ott se tudtam elmondani, mivel siettél haza. Aztán amikor hazaértem, megláttam az újságba azt az Ashtonos képet. Nem akartam elhinni hogy csókolóztál vele és teljesen összetörtem. Ismét az ivást választottam és elmentem egy bárba, ahol ismét ott volt az a csaj, mert kiderült Angol és Londonban lakik. Sikerült ismét annyira berúgnom, hogy most én csókoltam meg. Azt akartam hogy érezd azt a fájdalmat, amit én éreztem, de aztán rájöttem hogy nem lehet ezt csinálnom. Ott hagytam a lányt és hazajöttem. Nem volt köztünk semmi Smith. Aztán átjöttél, de hülye voltam és nem hittem neked, de aztán Berta jelent meg az ajtóm előtt és elmondta hogy ő látta az egészet az ebédlőnek az ablakából és elmondta hogy visszautasítottad. Aztán ugye elmentem hozzád és innentől már te is tudod. És most itt vagyunk. Klau én nagyon szeretlek téged és nem akarlak elveszíteni- léptem még közelebb hozzá. Lassan felé hajoltam és mikor már megcsókolhattam volna, ő elhúzta magát.

- Ne haragudj, de nekem ez nem megy. Nem tehetem ezt meg- tolt el magától.

- De miért?

- Bevallom valamennyire örülök hogy az első csók nem igaz, de a második az. Én is szeretlek Harry, de ez egy jel. Egy jel hogy nekünk nincs közös jövőnk. Nem vagyok erős és nem tudok úgy élni, ahogy te. Mindig is erről álmodtam hogy olyan életem lehessen mint neked, de most hogy belecsöppentem még egy kicsit is, már nem akarom.

- És a szünet?

- A szünetben is ugyan ez lesz. Ha sétálnánk az utcán, akkor is odajönnének. Ugyan úgy kapnám az üzeneteket a közösségi oldalakon. Sőt még most is kapom. Aztán eltelik az 1 év és kezdődik újra elölről.

- És ha nem? És ha ennek örökre vége lenne?

- Miről beszélsz?- nyitotta nagyra szemeit.

- Arról hogy én nem jövök vissza. Kiszállok a bandából. Vagy is gondolkoztam rajta. Hogy ha ez kell hogy vissza gyere, akkor megteszem- fogtam meg kezeit és örömömre nem húzta el.

- Ezt meg sem hallottam Harry. Nem adhatod fel egy lányért azt, amit szeretsz. Én ezt nem engedem. Ha tényleg szeretsz Styles, akkor 1 év múlva azt fogom látni, hogy együtt jöttök vissza a színpadra a fiúkkal. Hagyj elmenni. Kérlek.

- De nem akarom hogy elmenj. Nem akarom hogy elveszítselek.

- Akkor mit szólnál ahhoz, ha barátok maradnánk? Mint a többi barátnőddel.

- Most csak viccelsz ugye? Ők mások Klau. Én nem bírok barátként tekinteni rád.

- Akkor sajnálom, de nem tehetek többet- engedte el a kezeimet és elindult.

- Várj- futottam utána, majd beálltam elé- rendben. Benne vagyok. Ha ez kell hogy a közeledben maradjak, megteszem.

- Biztos?

- Igen- tártam szét karjaimat.

Ismét meglepetésemre Smtih hozzám bújt. El sem hiszem hogy újra ilyen közelről érezhetem. Ha az kell hogy a közelébe legyek, hogy barátok legyünk, megteszem. Bármi áron. Visszasétáltunk a többiekhez, akik kérdően néztek ránk. Közöltük velük hogy barátok maradunk. Fura ezt mondani. Nagyon fura. Már csak a srácok, Berta, Lottie, Lux és Lou volt az öltözőben.

- Paul hol van?- kérdezte Klau, de bevallom engem is érdekelt.

- Ő visszament a többiekkel Angliába- szólalt meg Berta.

- Hogy mi? És velem mi lesz? Hol fogok aludni?

- Nyugi van. Én kértem meg rá. Majd alszol velem Niallnél. Azért kértem meg, hogy veled mehessek vissza.

- De nem akarok zavarni- ekkor eszembe jutott egy remek ötlet.

- Akkor aludj nálam.

- Mi?- mondta mindenki egyszerre.

- Van elég szoba a házamban hogy ott aludhass. Ígérem nem fogok zavarni. Csak barátként ajánlom fel.

- Nem is tudom- húzta el száját Smith.

- Szerintem jó ötlet. Másnap délután meg hazamegyünk- csapta össze kezeit Klau barátnője.

- Rendben- adta be derekát. Legszívesebben megcsókoltam volna, de rájöttem nem tehetem már meg.

Még órákon át beszélgettük a többiekkel és rengeteg emléket felidéztük. Jót és rosszat is. Lux már nagyon fáradt lett, ezért úgy döntöttük, hazaindulunk. Mindenki összeszedelőzködött, elköszöntünk a helytől, majd egymástól. Klau és én a kocsimhoz sétáltunk. Kinyitottam neki az ajtót és ő mosolyogva fogadta el. Az egész utunk alatt csöndben ültünk egymás mellett. Elmentünk még a szállodához, majd amikor felvettük a cuccait, elindultunk hozzám. Leparkoltam a ház elé, majd besétáltunk oda, ahol utoljára voltunk. Együtt.

- Segítek felvinni a bőröndödet- törtem meg a csöndet, majd átvettem a csomagot.

- Köszönöm. Aranyos vagy- mosolyodott el.

Felsétáltunk a lépcsőn, majd a velem szembe lévő szobába helyeztem csomagjait.

- Ömm…törölközőt abban a szekrényben találsz, kaja meg van a hűtőben ha éhes lennél. Ha bármi kell, akkor csak szólj- mosolyodtam rá és kisétáltam az ajtón.

- Köszönöm Harry hogy itt aludhatok. Kicsit kellemetlen lett volna Niallnél- nevetett fel. Istenem milyen édes.

- Hát megértem. Nagyon büdöseket fingik, szóval jobb is hogy idejöttél. Bár az enyém se valami liliom illatú- nevettem fel és örömmel láttam hogy ő is rángatózott a nevetéstől.

- Jó éjt Harry- lépett be a fürdőbe.

- Jó éjt Smith.

Itt ülök a hideg levegőn, de jelen pillanatban most ez a legkisebb gondom. Innen az udvarról, teljesen rá lehet látni Klau szobájára. Pont most csapta le a villanyt, ami azt jelenti, hogy aludni ment. Én itt ülök a füvön és a csillagokat bámulom. Emlékszem amikor a kórházba aludt el az ölemben a csillagok alatt. Mesés este volt. Túl kell rajta lépnem. Ha azt akarom hogy boldog legyen, ezt kell tennem. Igaza volt. Nem rángathatom bele a sztárságba. Tönkretenné őt. Engem már tönkretett. Nem hagyom hogy vele is ez legyen. Tudom hogy nehéz lesz, de csak idő kell hozzá. Megpróbálom, de nem ígérek semmit. Feljöttek bennem a gyönyörű emlékek. Amikor először megláttam az egyenruhájában, amikor eljött a koncertre és szerelmet vallottam neki. Az első randik, az első csók, az első közös esténk és az a bizonyos este, amikor túlságosan is közel kerültem hozzá. Az a pillanat, amikor kézen fogva sétálgattunk az utcán, amikor arra keltem és aludtam el hogy a mellkasomon szuszogott. Nem maradhat ki a sorból az a sok nevetés és sírás együtt és amikor bemutattam anyáéknak. Azt pedig sosem felejtem el, amikor közösen énekeltünk a kádban. Egy könny csordult végig arcomon, majd halk hangon énekelni kezdtem.

If I could fly, I’d be coming right back home to you

I think I might give up everything, just ask me to.

31.fejezet: Köszönöm Ashton

Hihetetlenül gyorsan eltelt ez a hét is. A suliban minden rendbe van és anyáékat is megnyugtattam hogy semmi baj nincs és „nem rúgtak ki”. Rettentően félek a holnapi naptól. Holnap ismét látni fogom őt. Nem tudom hogy gondolták azt, hogy majd mint Harry exe, beraknak a rajongók elé. Nagyon sokat gondolkodtam a héten és arra döntésre jutottam, hogy levelezőn folytatom az egyetemet. Nagyon szeretek ott lenni Ashel és Melissával, de már szinte egy nap nem tel úgy el, hogy nem vennének észre. Tudom hogy egy idő után majd lecsillapodik, de az is lehet hogy még sem. A jövő héten még bemegyek, de aztán viszlát bejárás. Gyorsan rendbe szedem magamat és elkezdek pakolni az estére. Elmosogattam a koszos tányért és a bögrémet, majd felsiettem a szobámba. Bekapcsoltam a rádiót, majd  a mosdóba léptem. Felkötöttem a hajamat és megmostam a fogamat. Épp amikor végeztem a sminkeléssel, megszólalt egy ismerős dal a rádióban. A Perfect dallama csendült fel. Nagyon szerettem ezt a számot és még most is, csak hát Harryre emlékeztet. Most már valamennyivel jobban vagyok a szakításunk óta, de természetesen még most is nagyon hiányzik. Elővettem a fekete bőröndömet és elkezdtem összepakolni. A telefonom megcsörrent.

- Szia nagylány! Van egy meglepetésem!- Asht hallottam meg a vonal másik végén.

- Igen? Mi?

- Nem mondom meg. Az már nem lenne meglepetés.

- Hát jó.

- Nyugi hamar megtudod, mert most feléd tartok és elviszlek a meglepetéshez.

„A rajongók a napokban tudták meg, hogy a One Direction a turné után hosszú szünetre megy.”

- Várj Ashton. Egy pillanat- figyeltem fel a rádiós hangjára.

Gyorsan kiszaladtam a rádióhoz és tovább hallgattam.

A híres brit fiúbanda, úgy döntött egy ideig szüneteltetik az éneklést. Holnap lesz az utolsó koncertjük Amerikában, ez után egy hosszabb szünetre mennek, hogy kipihenhessék az 5 éves munkájukat. A One Direction egyenlőre 1 évet szán a pihenésnek, de a rajongók attól tartanak, ez már a vég. Vajon tényleg ez a vég és soha többé nem látjuk őket, vagy tényleg csak egy hosszabb pihenésről van szó? Mindenesetre nagyon várjuk az utolsó koncertet, hisz biztos fergeteges bulit fognak csapni.

Hogy micsoda? Szünet? Feloszlás? Nem akarom elhinni.

- Klau ott vagy még?

- Jajj bocsánat. Itt vagyok.

- Szóval 10 perc és ott leszek a házatok előtt. Rendben?

- Persze. Akkor szia- nyomtam ki a telefont és rögtön egy másik személyt kezdtem el tárcsázni. Nem veszi fel Ber. Akkor muszáj felhívnom Lout. Vele mindig is jóba voltunk és a szakítás ellenére se romlott meg a kapcsolatunk, aminek nagyon örülők. Már vagy százszor hívtam őt és a többi fiút, de nem vették fel. Harryt viszont nem hívtam, de ha már a többiek se veszik fel, ő se fogja. Biztos vagyok benne. Majd úgy is visszahívnak Louék. Remélem. Egy nagy dudálást hallottam, ami azt jelentette, hogy Ash megérkezett. Gyorsan magamhoz kaptam a táskámat, majd lesiettem az ajtóhoz. Felvettem a fekete csizmámat, magamhoz vettem a bőrkabátomat és kinyitottam az ajtót. Üdvözöltem Asht egy öleléssel, majd beszálltunk mind ketten a kocsiba.

- Na most már tudhatom hova megyünk?

- Hát persze hogy nem- csillogtatta meg fehér fogsorát- ne kíváncsiskodj annyit.

- De valami kis infót kérlek…örülni fogok neki?

- Szerinted megszervezném neked ha nem örülnél?

- Hát nem tudom- pirultam el.

- Tetszeni fog…nagyon. Szóval most már dőlj hátra és nincs több kérdés.

Úgy tettem ahogyan Ash mondta. Hátradőltem és kitekintettem az ablakon egy hatalmas mosollyal az arcomon. Olyan hálás vagyok neki hogy itt van velem és hogy segít. Nem hagyja hogy szomorú legyek és ezt nagyon köszönöm neki. Sohasem gondoltam volna hogy valaha is egy ilyen remek baráttal dicsekedhetek életemben. Aztán Ashtonon kívül még ott van Ber, Eleanor, Melissa a fiúk és azt hiszem most már Emmát is ide sorolhatom. Az elmúlt 1 hétben annyira összebarátkoztunk hogy sohasem gondoltam volna. Minden egyes edzésen együtt röhögjük ki az a szőke Mileyt. Hihetetlenül jó fej csaj. Egy ismerős helyet pillantottam meg. London egyik leghíresebb edzőterméhez parkoltunk le. Ash ezek szerint elhozott edzeni? Nem akarom megbántani, de most nincs nagy kedvem az edzéshez. Kiszállt a kormány mögül, majd engem is kisegített. Micsoda úriember.

- Ugye tudod hogy nem hoztam edző cuccot?

- Nincs rá szükség…nyugi- illesztette kezeit hátamra. Beléptünk a hatalmas üvegajtón és a hangos zene csapta meg a füleimet. Mindenhol kigyúrt lányok és fiúk, akik küzdenek a céljukért. Rengeteg személyi edzőt láttam, és belegondoltam abba, hogy egy nap én is itt állhatok. Csak egy baj van. Borzasztó nehéz ide bekerülni.

- Szevasz haver!- jött oda egy izmos férfi, majd kezet fogtak Ashtonnal.

- Csá! Hagy mutassam be Klaudia Smitht. Ő az akiről beszéltem- mutatott felém.

- Ő a barátnőd? Mert nagyon csinos. Amúgy Mike vagyok- fogtam vele kezet én is.

- Csak a barátja vagyok- vallottam be az igazságot.

- Kár. Nagyon jól mutattok együtt. Na szóval, térjünk is a lényegre. Megláttalak és tudtam hogy jól döntöttem. Szóval mikor szeretnél kezdeni?

- Tessék?- kerekedtek ki a szemeim.

- Ez a meglepetés- fordult felém Ashton- rávettem Mikeot hogy vegyen fel ide dolgozni.

- Látnod kellett volna hogy könyörgött- nevetett fel az új főnököm. Fura ezt kimondani.

- De hát nincs is végzettségem…

- Jajj nem. A pultba kéne beállnod. Tudod ha segítség kell valakinek, kiadni a szekrény kulcsot meg ilyenek. De hallottam hogy te is személyi edzőnek készülsz, szóval majd később még arról is beszélhetünk.

- Úr isten. Nagyon szépen köszönöm Ash- ugrottam nyakába.

- Remélem örülsz.

- Nagyon örülök. El sem hiszed mennyire. És természetesen önnek is köszönöm.

- Tegeződjünk jó?

- Rendben.

- Szóval ha neked úgy jó, akkor ha hazaértetek Amerikából, összeülhetünk és megbeszélhetjük hogy mikor kezdesz és hogy mikor dolgoznál.

- Nekem tökéletesen megfelel. Nagyon szépen köszönöm.

- Itt a névjegy kártyám- adott oda egy kis papírt- úgyhogy ha hazaértél hívj fel és akkor egyeztetünk mikor tudsz bejönni. Viszont most mennem kell. Gratulálok a munkához!

- Nagyon köszönöm. Alig várom hogy kezdjek. Sziaa- köszöntünk el az új főnökömtől.

- Na megérte várni?

- Istenem Ash. Fogalmad sincs mennyire örülök neki. Annyira aranyos tőled és tényleg nagyon szépen köszönöm- estem ismét karjai közé, majd egy hatalmas puszit hagytam kipirosló arcán.

- Örülök ha tetszik. Én is itt szoktam edzeni. Szóval most már tőled kérem majd a szekrény kulcsom- lökött meg játékosan- Na és van kedved velem ebédelni?

- Természetesen. Úgy is borzasztó éhes vagyok, szóval jöhet bármi- ültünk be a fekete kocsiba. Ashton berakott egy fantasztikus zenét és azt hallgattuk egész úton. Mire odaértünk az ebédlőhöz, szinte már kívülről fújtam a zenének a szövegét. Nagyon tetszik.

Mikor megláttam a házikó tetején forgó Mcdonald’s jelet, nagy mosolyra húzódott a szám. Borzasztó régen ettem már itt. Szerintem még mielőtt kiköltöztem volna ide, akkor ettem utoljára otthon. Gyorsan kikértük a meleg ebédünket, majd helyet foglaltunk az épület sarkában. Észrevettem hogy van egy nem fogadott hívásom Bertától. Gyorsan tárcsázni kezdtem és vártam hogy beleszóljon. Sokáig csöngött. Mikor kicsit balra fordítottam a fejemet, észrevettem hogy egy lány csoport pont engem fotóz. Van egy sejtésem hogy ők is odavannak a fiúkért.

- Szia Klau! Most kezdődött el az órám, majd ha vége van visszahívlak- suttogott barátnőm a telefonba, majd letette.

- Ki volt az?- érdeklődött Ash.

- Berta, csak most kezdődött el az órája. Majd később visszahív- tettem le telefonomat az asztalra és nekiláttam a finom hamburgernek. Az első harapásnál, feljött a gyerek korom. Akkor amikor a strand után, vagy ha apának olyan kedve volt, beültünk ide, kikértük a szokásos rendelést és jóízűen elfogyasztottuk. Miután eltüntettük a tálca tartalmát, felálltunk a helyünkről és kimentünk. Mielőtt beszálltunk volna a kocsiba, odajött az a lány csoport, akik lefotóztak az étteremben. Elnézést kértek és megkértek hogy hagy csinálhassanak velem egy-két fotót. Aranyosak voltak, mert kicsit fel is akartak vidítani és azt mondták hogy ők nagyon szerettek és annak ellenére hogy szakítottunk Harryvel, fognak is. Elmondták hogy az álompár példaképük voltunk, de megértik a döntésemet és elfogadják. Majd miután mind ezt a sok jót elmondták, megkérdezték hogy Ashton az új barátom-e. Tisztáztam velük hogy csak barátok vagyunk vele és mostanában nem is lesz senkim. Egy öleléssel elköszöntem tőlük, majd tovább álltunk. Magamhoz kaptam a telefonom és újra bepróbálkoztam barátnőmnél. Ha jól számoltam, éppen most van neki szünet. Két kicsöngés után azonnal fel is vette.

- Szia Klau! Ti ma este mentek Amerikába igaz?

- Igen ma. Miért kérded?

- Hát arra gondoltam hogy elmennék én is és meglepném Ni-t. Eltudnád intézni valahogy, hogy veletek mehessek?

- Felhívom Pault és megbeszélem vele. Esetleg összepakoljak neked? Mert épp hogy hazaérsz az indulásig.

- Azt megköszönném. Majd írj SMS-t hogy mi a szitu, de most megyek is. Szeretlek. Szia.

- Én is szeretlek. Este találkozunk- nyomtam ki a telefont.

Pont amikor belecsúsztattam a telefont a táskámba, akkor értünk a ház elé, ahol egy ismerős személy állt. Még Berta előtt felhívtam Emmát hogy nincs-e kedve átjönni és mivel semmi elfoglaltsága, nem utasította vissza az ajánlatot. Gyorsan kinyitottam az ajtót és bementünk a meleg helyiségre. Felsiettem barátnőm szobájába és gyorsan összedobtam a holmiját, közben Paullal lebeszéltem a dolgokat. Amikor végeztem, írtam egy üzenetet Bertának és lesiettem a többiekhez.

- Egy fantasztikus hírem van- csapta össze kezeit Em.

- Ez már rosszul kezdődik- nevetett fel Ash.

- Nagyon vicces vagy Ashton. Szóval. Vannak rokonaim Miamiba és a téli szünetben elutazom majd hozzájuk.

- És ez nekünk miért jó?

- Asht ne vágj közbe!- rakta elé tenyerét- na és arra gondoltam hogy ti ketten meg a te barátnőd- mutatott rám- eljöhetnétek velem. Gondoljatok bele mekkora bulik vannak ott és milyen baromi jó lenne.

- Nem is tudom. Nem engedhetjük meg magunknak ezt…túl sokba fájna ez nekünk- vakarta meg fejét Grey.

- Ez meg a másik hogy a rokonok fizetik a repjegyet és mivel vén csókák, fizetnek nekünk egy szállodát is és azt mondták vihetek magammal 3 embert. Szóval? Benne vagytok?

- Hát akkor persze hogy benne- kiáltott fel Ash, majd mind a ketten rám szegezték tekintetüket és izgalommal várták a válaszomat.

- Úgy tűnik utazunk Miamiba- vontam meg a vállamat, majd Emma örömében magához ölelt. Olyan fura. Pár nappal ezelőtt még nem gondoltam volna róla hogy azaz ölelgetős fajta, de ahogy jobban megismertem, nagyobb volt a csalódás. Természetesen jó értelemben.

- De várjunk. Melissával mi lesz?

- Hát ne haragudjatok hogy ezt mondom, de nekem Melissa nagyon fura lány és nagyon nyavajgós. Nem bírom őt és hát csak 3 személyt vihetek sajnos- válaszolta szarkasztikusan az új barátnőm. Ashtonnal összenéztünk, majd hatalmas nevetésben törtünk ki. Hasamat fogva mentem ki a konyhába, majd felhívtam a kedvenc pizzázómat, hogy rendeljek magunknak. Azt mondták egy kicsit késni fognak, mivel most rengetegen rendelnek tőlük. Miután leraktam a telefont, megrezzent, jelezve hogy egy újabb tweet érkezett a fiúktól. Rámentem a madárka ikonra és Hazz képe jelent meg.

Nagyon izgatott vagyok a mai koncert miatt. Alig várom hogy lássalak benneteket és sikerüljön a tervem. Szurkoljatok nekem. All the love H.

Vajon tényleg ez az utolsó koncert és nem térnek vissza, vagy tényleg csak egy szünetről van szó? És milyen terve van Harrynek? Vajon tudja hogy ott leszek én is? Biztos nem. Hisz hol érdekli őket hogy kik állnak a színpadnál? Vagy lehet tényleg tudja? Vajon köze van a tervének ahhoz hogy én is ott leszek? Nem tudom, de szerintem nem is akarom megtudni. Gyorsan a zsebembe csúsztatom a mobilomat és visszasietek a vendégeimhez. Kiválasztottuk melyik filmet fogjuk megnézni, és mielőtt megnyomtam volna a play gombot, csöngettek. Gyorsan felkeltem a földről, majd elforgattam a zárban a kulcsot. Azt hittem a pizzánk jött meg, de amikor zokogó barátnőmet pillantottam meg a küszöbön, lemondtam erről a gondolatról. Azonnal magamhoz húztam Eleanort és vigasztalni próbáltam. Szegény úgy sírt, hogy én még sosem láttam így. Gyorsan becsuktam magunk mögött az ajtót, majd megkértem Elt, hogy várjon rám a lépcsőnél.

- Valami baj van? Úgy hallottam valaki sír- pattant fel Ash.

- Az egyik barátnőm jött át. Nem tudom mi a baj vele, de nagyon ki van. Nem lenne baj ha most felmennék vele? Ti nyugodtan kezdjétek el a filmet és majd később csatlakozok.

- Persze menj csak nyugodtan- legyintett Em.

- Ha bármi baj van, csak szólj.

- Köszönöm Ash. Ha csöngetnek, akkor a pizzát hozták meg, a pénz ott van az asztalon.

- Rendben- adott egy puszit arcomra.

Gyorsan kimentem a még mindig síró szépséghez és felsiettünk a hálószobámba. Leültünk az ágyamra, majd miután adtam egy zsebkendőt barátnőmnek, belekezdett a mondandójába.

- Végleg vége van. Végleg elveszítettem őt Klau- esett karjaim közé.

- Kit édesem? Ne haragudj, de nem értem.

- Louist. Louist vesztettem el. Régebben azt beszéltük, hogy amikor vége lesz a turnénak, akkor találkozunk és megbeszéljük a kettőnk közötti dolgokat. Nagyon örültem neki hogy még van esélyem, de ez ma reggelre megszűnt. Felmentem a közösségi oldalakra és az fogadott hogy egy nagyon szép és kedves lánnyal sétálgatott kézen fogva. Klau én ezt nem fogom kibírni- kezdett el újra zokogni.

- Jajj édesem. Annyira sajnálom. De lehet hogy ez még nem végleges. Lehet hogy csak egy újabb pletyka vagy bármi. Hisz ha ő is szeretett volna beszélni veled, biztos nem lépett rajtad túl ilyen gyorsan. Hívd fel és beszéld meg vele. Nem lesz semmi baj. Meglátod.

- Klau én már nem merek vele beszélni. Félek hogy ha az ő szájából hallanám azt, amit nem szeretnék, sokkal jobban fog fájni.

- Akkor majd beszélek én vele. Úgy is pár óra múlva Amerikába megyek, szóval majd megállítom egy-két szóra.

- Mész Amerikába? Kibékültetek Harryvel?- nyíltak nagyra szemei.

- Neem. Dehogy. Végül is hozzá van köze, de nem lesz már semmi. Végleg vége van köztünk mindenek.

- Hát akkor miért mész?

- Hát az egyetemi csoporttal elmegyünk tudod ilyen testőröknek, akik a színpad mellett állnak. Ez is ilyen gyakorlat. Beszéltem Paullal, de azt mondta muszáj elmennem. És ha ez még nem lenne elég, arra a helyre állítottak, ahol legtöbbször Styles van.

- Szerintem ez nem véletlen.

- Ezt hogy érted?

- Hát ez talán egy jel, hogy talán még is meg kéne bocsájtanod neki, vagy legalább megbeszélni a dolgokat.

- El- fogtam meg a kezét- miért akarod te annyira, hogy megbocsájtsak neki?

- Annyira jó volt titeket együtt látni. Harryt nagyon rég óta ismerem és még sosem láttam olyan boldognak, mint veled. Titeket egymásnak teremtettek és szinte biztos vagyok benne, hogy ennek a kapcsolatnak nem lehet most vége. Sőt soha nem lehet vége.

- Aranyos vagy El, de én úgy érzem itt a vége.

- De legalább beszéljétek meg kérlek.

- Nem tudom El

- Jól van. Nem kínozlak tovább. Csak gondold át rendben?- fogta meg kezeimet, majd a szemeimbe nézett.

- Rendben. Te pedig légy erős. És ha bármi baj van, tudod hogy én itt leszek. Louis meg…ő meg nem fog előlem menekülni- mosolyodtam el egy kicsit, mire ő is megcsillantotta fehér fogsorát.

Itt állok a reptéren, és várjuk hogy felszállhassunk az Amerikába repülő gépre. Fogalmam sincs mi lesz, de szerintem jobb is ha nem gondolok erre. Már csak pár óra választ el attól, hogy annyi idő után, ismét láthassam őt. Fura, de valamilyen szinten örülök is hogy láthatom. Látni akarom hogy ő is kezd jobb állapotba kerülni, ahogy én. És hát természetesen hiányoznak a többiek is. A srácok, Lottie, Lou és a picike kis Lux. Barátnőm érintése zökkent ki gondolatmenetemből.

- Mehetünk?

Nagy levegőt veszek, majd bólintok egyet. Bal oldalamon Berta helyezkedik el, Jobb oldalamon pedig Ashton, mellette pedig Melissa. Az újjaimat ropogtatom, mire megszólalt egy ismerős hang.

Kérjük csatolják be öveiket, mert a felszállást 1 percen belül megkezdjük.

Megfogom a két övet és becsatolom magam előtt. A kattanás jelzi hogy sikerült.

- Én itt leszek Klau. Ugye tudod?

- Persze Ber. Nagyon sokat jelent. Köszönöm- öleltem szorosan magamhoz.

- Ez természetes. Most pedig pihenj le egy kicsit. Nagyon fáradtnak látszol.

- Az is vagyok- csuktam be szemeimet, majd megpróbáltam magam átadni az álmaimnak. Ott talán nyugodtabb helyem lesz.

Már vagy fél órája forgolódom, de nem tudok elaludni. Hihetetlen milyen kényelmetlen a repülő. Sosem volt még ilyen.

- Valami baj van?- Ashton érintését érzem a combomon.

- Nagyon fáradt vagyok, de nem bírok aludni. Nagyon kényelmetlen a hely.

- Gyere ide- int magához- dőlj ide.

- Nem lenne baj?

- Dehogy. Én nem vagyok álmos úgy se- nevetett fel.

Megköszöntem Ashnek, majd az ölébe feküdtem és átadtam magam most már véglegesen az álmaimnak.